Figyelem: Ez a szakasz csak FreeBSD 7.X rendszerekre érvényes.
A következőkben azt mutatjuk be, hogy egy FreeBSD-s gépet miként tudunk egy hálózaton statikus névvel beállítani a SLIP használatával. A dinamikus hálózati nevek használatakor (vagyis amikor a címünk minden egyes tárcsázáskor megváltozhat) egy valamivel bonyolultabb beállításra van szükségünk.
Először is állapítsuk meg, hogy a modemünk melyik soros portra csatlakozik. Sokan /dev/modem néven egy szimbolikus linket hoznak létre a valódi eszközre, például a /dev/cuadN leíróra. Ennek köszönhetően az eszköz tényleges névetől el tudunk vonatkoztatni és soha nem kell módosítanunk semmit, ha a modemet például egy másik portra kell átraknunk. Ugyanis könnyedén kacifántossá tud válni a helyzet, amikor egyszerre kell megváltoztatnunk egy rakat dolgot az /etc könyvtárban és módosítanunk az összes .kermrc állományt!
Megjegyzés: A /dev/cuad0 a COM1 port, a /dev/cuad1 a COM2 és így tovább.
A rendszermag beállításait tartalmazó állományban a következőnek mindenképpen szerepelnie kell:
device sl
Mivel ez általában a GENERIC rendszermagban megtalálható, így ez nem okoz semmilyen gondot, kivéve, hogy ha korábban már kitöröltük.
Vegyük fel az otthoni gépünket, az átjárónkat és a névszervereket az /etc/hosts állományba. Erre álljon itt egy konkrét példa:
127.0.0.1 localhost loghost 136.152.64.181 water.CS.Example.EDU water.CS water 136.152.64.1 inr-3.CS.Example.EDU inr-3 slip-gateway 128.32.136.9 ns1.Example.EDU ns1 128.32.136.12 ns2.Example.EDU ns2
Figyeljünk oda, hogy az
/etc/nsswitch.conf
állományban szereplő
hosts szakaszban a dns
szó előtt a files
szónak kell megjelennie. Ezek nélkül
mókás dolgok tudnak történni
rendszerünkben.
Szerkesszük át az /etc/rc.conf állományt.
A hálózati nevünket a következő sorban tudjuk megadni:
hostname="az.en.nevem"
Ide a gépünk teljes internetes hálózati nevét kell beírnunk.
Az alapértelmezett átjárót az alábbi sor módosításával tudjuk beállítani úgy, hogy a
defaultrouter="NO"
változó értékét átírjuk:
defaultrouter="slip-gateway"
Készítsük el az /etc/resolv.conf állományt, amelyben majd a következők legyenek:
domain CS.Example.EDU nameserver 128.32.136.9 nameserver 128.32.136.12
Látható, hogy ezek a névfeloldásért felelős szerverek címei. Természetesen a ténylegesen beírandó tartomány (domain) neve és a névszerverek címei mindig az adott környezetünktől függenek.
Állítsuk be egy jelszót a root és toor felhasználóknak (és mindenki másnak, akinek még nem lenne).
Indítsuk újra a számítógépünket és utána győződjünk meg róla, hogy a megfelelő hálózati névvel rendelkezik.
Tárcsázzunk és gépeljük be a slip parancsot, majd ezt követően a gépünk nevét és a jelszót. Ez leginkább a konkrét környezettől függ. Ha a Kermit nevű programot használjuk, akkor egy ilyen szkripttel is próbálkozhatunk:
# a kermit beállítása set modem hayes set line /dev/modem set speed 115200 set parity none set flow rts/cts set terminal bytesize 8 set file type binary # a következő makró felelős a tárcsázásért és a bejelentkezésért define slip dial 643-9600, input 10 =>, if failure stop, - output slip\x0d, input 10 Azonosito:, if failure stop, - output silvia\x0d, input 10 Jelszo:, if failure stop, - output ***\x0d, echo \x0aCONNECTED\x0a
Természetesen a felhasználói nevet és a jelszót a sajátunkra kell benne kicserélnünk. Miután ezzel is megvagyunk, a Kermit paranccsorában a csatlakozáshoz egyszerűen csak írjuk be, hogy slip.
Megjegyzés: Nem javasoljuk, hogy az állományrendszeren a jelszavakat titkosítatlan formában tároljuk. Mindeki csak a saját felelősségére tegyen ilyet.
Hagyjuk el a Kermit programot (a Ctrl-z billentyűkombinációval bármikor fel tudjuk függeszteni a futását) és root felhasználóként írjuk be a következőt:
# slattach -h -c -s 115200 /dev/modem
Ha ezután már képesek vagyunk a
ping paranccsal elérni az
útválasztó másik
oldalán található gépet, akkor
az azt jelenti, hogy sikerült csatlakoznunk! Ha
viszont itt még nem járnánk sikerrel,
akkor az slattach parancsnak ne a
-c paramétert adjuk meg, hanem a
-a paramétert.
Tegyük a következőket:
# kill -INT `cat /var/run/slattach.modem.pid`
Ez leállítja az slattach programot. Ne felejtsük el azonban, hogy ezt csak a root felhasználóval tudjuk végrehajtani. Ezután térjünk vissza a kermit programhoz (ha felfüggesztettük volna, akkor ehhez a fg parancsra lesz szükségünk), és lépjünk ki belőle (q).
Az slattach(8) man oldala ehhez a ifconfig sl0 down parancsot javasolja, amellyel lényegében leállítjuk a hozzá tartozó felületet. Igazából a kettő között nincs semmilyen komolyabb eltérés (mivel az (ifconfig sl0 is ugyanezt eredményezi.)
Néha előfordulhat, hogy a modem egyszerűen nem hajlandó eldobni a vonalat. Ilyen esetekben indítsuk el a kermit programot és lépjünk ki megint. Másodjára általában már sikerül.
Ha valamiért ez mégsem válna be, akkor csak nyugodtan kérdezősködjünk a freebsd-net levelezési listán. A tapasztalatok szerint az embereknek eddig a következőkkel voltak problémáik:
Az slattach
meghívásakor sem a -c, sem
pedig a -a paramétert nem
adták meg. (Ez ugyan nem végzetes hiba, de
egyes felhasználók szerint ez
segített megoldani a gondokat.)
Az sl0 helyett
s10-et írtak be (egyes
betűtípusoknál könnyen össze
lehet téveszteni ezeket).
Az ifconfig sl0 segítségével ellenőrizhető a felület állapota. Például ilyet láthatunk:
# ifconfig sl0
sl0: flags=10<POINTOPOINT>
inet 136.152.64.181 --> 136.152.64.1 netmask ffffff00Ha a ping(8) “no route to host” hibaüzenetet ad, akkor az útválasztási táblázattal van a gond. A netstat -r paranccsal gyorsan ki tudjuk listázni a rendszerünkben jelenleg nyilvántartott utakat:
# netstat -r Routing tables Destination Gateway Flags Refs Use IfaceMTU Rtt Netmasks: (root node) (root node) Route Tree for Protocol Family inet: (root node) => default inr-3.Example.EDU UG 8 224515 sl0 - - localhost.Exampl localhost.Example. UH 5 42127 lo0 - 0.438 inr-3.Example.ED water.CS.Example.E UH 1 0 sl0 - - water.CS.Example localhost.Example. UGH 34 47641234 lo0 - 0.438 (root node)
Az előző példákat egy viszonylag forgalmas rendszerből ragadtuk ki. A rendszerünkön megjelenő számok a hálózati aktivitás mértékének függvényei.
Ebben a leírásban igyekszünk bemutatni hogyan kell egy FreeBSD típusú rendszer alatt SLIP szervert beállítani, ami általában annyit jelent, hogy a rendszerünben a távoli SLIP kliensek csatlakozásakor automatikusan elindítjuk a kapcsolatokat.
Ez a szakasz igen szakmai jellegű, ezért az olvasó részéről feltételezünk a témában némi alapismeretet. Ez alatt alapvetően a TPC/IP hálózati protokollt értjük, különös hangsúllyal a hálózatok és hálózati csomópontok címzéséen, a hálózati maszkokon, alhálózatokon, útválasztáson, az olyan útválasztási protokollokon, mint például a RIP. A SLIP beállítása egy betárcsázós szerveren mindezen fogalmak ismeretét igényli, és ha ezekkel még nem lennénk tisztában, akkor olvassuk el például Craig Hunt TCP/IP Network Administration című könyvét (O'Reilly & Associates, Inc.; ISBN: 0-937175-82-X) vagy Douglas Comer TCP/IP protokollról szóló könyveit.
Mindezek mellett még feltételezzük, hogy már beállítottuk a modem(ek)et és a rajtuk keresztüli bejelentkezéshez szükséges állományokat. Ha még nem készítettük volna fel erre a rendszerünket, akkor a 26.4 Szakasz ad részletes tájékoztatást a betárcsázós szolgáltatások beállításáról. A soros vonali eszközmeghajtóval kapcsolatban továbbá érdemes átolvasni a sio(4) oldalt, valamint a ttys(5), gettytab(5), getty(8) és init(8) oldalakat a bejelentkezések modemen keresztüli fogadásáról, illetve talán az stty(1) oldalt a soros port paramétereinek megfelelő beállításáról (mint például a clocal a közvetlenül csatlakozó soros felületek esetében).
A FreeBSD SLIP szerverként általában a következő módon üzemel: a SLIP felhasználó tárcsázza a FreeBSD-s SLIP szerverünket, majd bejelentkezik egy specális SLIP bejelentkezési azonosító használatával, amely a /usr/sbin/sliplogin shellt használja. A sliplogin program az /etc/sliphome/slip.hosts állományban megkeresi a speciális felhasználóhoz tartozó sort, és ha talál egy ilyet, akkor csatlakoztatja a soros vonalat egy rendelkezésre álló SLIP felületre, amelyen aztán a SLIP felültet beállításához lefuttatja az /etc/sliphome/slip.login shell szkriptet.
Például, ha a SLIP felhasználó azonosítója Shelmerg, akkor az /etc/master.passwd állományban a hozzá tartozó bejegyzést nagyjából ilyen:
Shelmerg:password:1964:89::0:0:Guy Helmer - SLIP:/usr/users/Shelmerg:/usr/sbin/sliplogin
Amikor Shelmerg bejelentkezik, a sliplogin az /etc/sliphome/slip.hosts állományban keresni fog egy felhasználó azonosítójához illeszkedő sort. Például tegyük fel, hogy az /etc/sliphome/slip.hosts állományban szerepel egy ilyen sor:
Shelmerg dc-slip sl-helmer 0xfffffc00 autocomp
A sliplogin ezt a sor fogja megtalálni, majd a soros vonalat a következő elérhető SLIP felülethez kapcsolja, amelyen ezután végrehajtja az /etc/sliphome/slip.login szkriptet a következő módon:
/etc/sliphome/slip.login 0 19200 Shelmerg dc-slip sl-helmer 0xfffffc00 autocomp
Ha minden jól megy, akkor az /etc/sliphome/slip.login kiad egy ifconfig parancsot azon a SLIP felületen, amelyre a sliplogin magát csatlakoztatta (amely a fenti példában a 0. SLIP felület volt, és amelyet meg is adtunk slip.login első paramétereként), és így beállítja a helyi IP-címet (dc-slip), a távoli IP-címet (sl-helmer), a SLIP felülethez tartozó hálózati maszkot (0xfffffc00) valamint a további opciókat (autocomp). Ha valami rosszul sülne el, akkor a sliplogin ezekről általában nagyon jó minőségű, információdús üzeneteket készít, amelyeket a syslogd démon pedig a /var/log/messages állományba rögzít. (A syslogd(8) és syslog.conf(5) man oldalak és talán maga az /etc/syslog.conf segíthet kideríteni, hogy a syslogd jelenleg naplóz-e, és ha igen, akkor hova.)
A FreeBSD alap (vagyis a GENERIC) rendszermagja támogatja a SLIP (sl(4)) használatát. Ha viszont saját rendszermagunk van, akkor előfordulhat, hogy beállítások közé fel kell vennünk a következő sort is:
device sl
Alapértelmezés szerint a FreeBSD nem
továbbít semmilyen csomagot. Amennyiben a FreeBSD
SLIP szerverünket
útválasztóként is
működtetni akarjuk, úgy az
/etc/rc.conf állományban a
gateway_enable változót
át kell állítanunk a YES
értékre. Ennek hatására az
újraindítás után is megmarad a
csomagok továbbítása.
A változtatások azonnali életbeléptetéséhez adjuk ki root felhasználóként a következő parancsot:
# /etc/rc.d/routing start
Ha a FreeBSD rendszermag beállítása során segítségre szorulnánk, akkor olvassuk el 8 fejezetet.
Ahogy arra már korábban is utaltunk, az /etc/sliphome könyvtárban három állomány felelős a /usr/sbin/sliplogin beállításáért (lásd sliplogin(8)): a slip.hosts, amelyekben a SLIP felhasználókat és a hozzájuk tartozó IP-címeket adjuk meg; a slip.login, amely általában csak a SLIP felületet állítja be; (az elhagyható) slip.logout, amely a soros vonal bontásakor a slip.login hatását igyekszik visszafordítani.
Az /etc/sliphome/slip.hosts soraiban whitespace karakterekkel tagoltan legalább négy elem szerepel:
a SLIP felhasználó bejelentkezési azonosítója
a SLIP kapcsolat helyi címe (a SLIP szerveréhez képest)
a SLIP kapcsolat távoli címe
hálózati maszk
A helyi és távoli címek lehetnek hálózati nevek is (amelyeket vagy az /etc/hosts, vagy pedig az /etc/nsswitch.conf állományban szereplő beállítások alapján tudunk feloldani IP-címre), illetve a hálózati maszk is lehet egy olyan név, amelyet az /etc/networks fel tud oldani. A példaként bemutatott rendszerünkben az /etc/sliphome/slip.hosts állomány nagyjából így épül fel:
# # login helyi-cím távoli-cím maszk opc1 opc2 # (normal,compress,noicmp) # Shelmerg dc-slip sl-helmerg 0xfffffc00 autocomp
A sorok végén az alábbi opciók közül egy vagy több szerepelhet:
normal — a fejléceket
nem tömörítjük
compress — a fejlécek
tömörítése
autocomp — ha a távoli
végpont engedi, akkor
tömörítsük a
fejléceket
noicmp — az ICMP csomagok
tiltása (így például a
“ping” által generált
csomagok is eldobódnak a
sávszélesség felemésztese
helyett)
A SLIP kapcsolathoz tartozó helyi és távoli címek megválasztása függ attól, hogy egy külön TCP/IP alhálózatot szentelünk-e neki, vagy a SLIP szerverünkön egy “ARP proxy”-t használunk (amely tulajdonképpen nem egy “valódi” ARP proxy, de ebben a szakaszban így fogunk rá hivatkozni). Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy melyik módszert válasszuk vagy hogy miként osszuk ki az IP-címeket, akkor nézzünk utána ezekenek a SLIP használatával kapcsolatos előfeltételek között megemlített könyvekben (27.7.2.1 Szakasz) és/vagy konzultáljunk a hálózatunk karbantartójával.
Ha a SLIP klienseknek külön alhálózatokat osztunk ki, akkor a saját IP-címünkből kell létrehoznunk és kiadnunk ezeket. Ezután valószínűleg a SLIP szerverünkön keresztül még meg kell adnunk egy statikus útvonalat legközelebbi IP útválasztó felé.
Minden más esetben az “ARP proxy” módszert kell alkalmaznunk, ahol a SLIP kliensek IP-címeit a SLIP szerver Ethernet alhálózatából osztjuk ki, és ennek megfelelően az /etc/sliphome/slip.login és /etc/sliphome/slip.logout szkripteket módosítanunk kell úgy, hogy az arp(8) segítségével képesek legyenek a SLIP szerver ARP táblázatában kezelni a “proxy ARP” bejegyzéseket.
Egy átlagos /etc/sliphome/slip.login állomány körülbelül ilyen:
#!/bin/sh - # # @(#)slip.login 5.1 (Berkeley) 7/1/90 # # Egy általános slip vonali bejelentkezési állomány. A sliplogin ezt az alábbi # paraméterekkel hívja meg: # 1 2 3 4 5 6 7-n # slipegys. ttyseb. azonosító helyi-cím távoli-cím maszk egyéb-pmek. # /sbin/ifconfig sl$1 inet $4 $5 netmask $6
Ez a slip.login állomány az ifconfig segítségével pusztán beállítja a megfelelő SLIP felülethez tartozó helyi, valamint távoli címet és a hálózati maszkot.
Ha ehelyett azonban az “ARP proxy” módszerét választottuk volna (tehát a SLIP kliensekenek nem akarunk egész alhálózatokat kiutalni), akkor az /etc/sliphome/slip.login állomány eképpen alakul:
#!/bin/sh - # # @(#)slip.login 5.1 (Berkeley) 7/1/90 # # Egy általános slip vonali bejelentkezési állomány. A sliplogin ezt az alábbi # paraméterekkel hívja meg: # 1 2 3 4 5 6 7-n # slipegys. ttyseb. azonosító helyi-cím távoli-cím maszk egyéb-pmek. # /sbin/ifconfig sl$1 inet $4 $5 netmask $6 # A SLIP kliensre vonatkozó ARP kéréseket a mi Ethernet címünkkel # válaszoljuk meg: /usr/sbin/arp -s $5 00:11:22:33:44:55 pub
Láthatjuk, hogy az előbbi slip.login állomány egy arp -s $5 00:11:22:33:44:55 pub paranccsal egészült ki, ami a SLIP szerver ARP táblázatában hoz létre egy ARP bejegyzést. Ez az ARP bejegyzés gondoskodik róla, hogy a SLIP szerver válaszoljon a saját Ethernetes MAC-címével, amikor egy másik IP csomópont a SLIP kliens IP-címe felől érdeklődik.
Amikor a fenti példából indulunk ki, a benne megadott MAC-címet (00:11:22:33:44:55) feltétlenül cseréljük a rendszerünk Ethernet kártyájának MAC-címével, mert különben az “ARP proxy” egyáltalán nem fog működni! A SLIP szerverünk MAC-címét a netstat -i paranccsal deríthetjük ki, amelynek a kimenetében a második sor valahogy így néz ki:
ed0 1500 <Link>0.2.c1.28.5f.4a 191923 0 129457 0 116
Ebből derül ki, hogy az adott rendszer valódi MAC-címe a 00:02:c1:28:5f:4a — az arp(8) számára azonban a netstat -i kimenetében szereplő pontokat kettőspontokra kell cserélni, és a tagokat ki kell egészíteni kétkarakteres hexadecimális számokká. Az arp(8) man oldalán tudhatunk meg ennek részleteiről többet.
Megjegyzés: Amikor létrehozzuk az /etc/sliphome/slip.login és /etc/sliphome/slip.logout állományokat, akkor ne felejtsük el hozzájuk beállítani a “végrehajtást” engedélyező bitet sem (tehát ilyenkor mindig adjuk ki a chmod 755 /etc/sliphome/slip.login /etc/sliphome/slip.logout parancsokat is), különben a sliplogin ezeket nem tudja majd elindítani.
Az /etc/sliphome/slip.logout állományra nincs feltétlenül szükségünk (hacsak nem egy “ARP proxy”-t akarunk csinálni), de ha valamiért mégis el akarjuk készíteni, akkor ehhez a következő alapvető slip.logout szkript használható:
#!/bin/sh - # # slip.logout # # Egy logout állomány a slip vonalhoz. A sliplogin ezt a szkriptet a # következő paraméterekkel hívja: # 1 2 3 4 5 6 7-n # slipegys. ttyseb. login helyi-cím távoli-cím maszk opc-pmek. # /sbin/ifconfig sl$1 down
Ha az “ARP proxy” módszert használjuk, és az /etc/sliphome/slip.logout felhasználásával akarjuk a SLIP klienshez tartozó ARP bejegyzést törölni, akkor ebből induljunk ki:
#!/bin/sh - # # @(#)slip.logout # # Egy logout állomány a slip vonalhoz. A sliplogin ezt a szkriptet a # következő paraméterekkel hívja: # 1 2 3 4 5 6 7-n # slipegys. ttyseb. login helyi-cím távoli-cím maszk opc-pmek. # sbin/ifconfig sl$1 down # Ne válaszoljunk többet a SLIP kliensre vonatkozó ARP kérésekre /usr/sbin/arp -d $5
Az arp -d $5 parancs eltávolítja az “ARP proxy” működéséhez bejegyzést, amelyet még a slip.login szkripttel vettünk fel a SLIP kliens bejelentkezésekor.
Talán felesleges ismételgetésnek tűnhet: az /etc/sliphome/slip.logout állománynak létrehozása után állítsuk be a végrehajtásra szóló bitet (vagyis adjuk ki a chmod 755 /etc/sliphome/slip.logout parancsot).
Ha a hálózatunk többi része (lényegében az internet) és a SLIP klienseink között nem az “ARP proxy” módszerrel közvetítjük a csomagokat, akkor a legközelebbi alapértelmezett átjárókhoz minden bizonnyal fel kell vennünk statikus útvonalakat, így a SLIP kliensek alhálózatai a SLIP szerverünkön keresztül ki tudnak jutni.
A legközelebbi alapértelmezett átjárók felé nem minden esetben könnyű felvenni statikus útvonalakat (vagy egyes esetekben pedig egyenesen lehetetlen, mivel nincsenek meg hozzá a jogaink). Ha az intézményünkön belül több átjáró is megtalálható, akkor bizonyos útválasztók, például a Cisco és Proteon gyártmányúak esetében nem csak a SLIP alhálózatok felé kell beállítanunk statikus útvonalakat, hanem azt is meg kell mondanunk, hogy ezekről milyen más útválasztók is tudjanak. Pontosan emiatt a statikus útválasztás beüzemeléséhez szükségünk lesz egy kis utánajárásra és próbálgatásra.
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a következő
címre írhat (angolul): <freebsd-questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése,
kérjük erre a címre írjon: <gabor@FreeBSD.org>.