A FreeBSD csupán látszólag használ több helyet a lapozásra, mint a Linux, valójában egyébként nem. A FreeBSD és a Linux közt az egyik leglényegesebb különbség, hogy a FreeBSD valamivel előre gondolkodik, és az összes pillanatnyilag nem használt lapot kilapozza a központi memóriából a lapozóterületre. Ezzel igyekszik minél több memóriát előkészíteni az aktív használatra. A Linux ezzel szemben a lapozást csak végső esetben használja. Ennek megfelelően a lapozóterület gyakoribb használatát remekül ellensúlyozza a fizikai memória hatékonyabb kihasználása.
Habár a FreeBSD igyekszik ebben a tekintetben előrelátó lenni, nem minden esetben tudja pontosan eldönteni, hogy a rendszerben mely lapokat nem használják éppen. Emiatt nem fogja az összes memóriát kilapozni, ha például egész éjszakára futni hagyjuk a gépünket.
Röviden úgy válaszolhatnánk meg ezt a kérdést, hogy a szabad memória igazából elvesztegetett memória. A programok által szabadon hagyott memóriát a FreeBSD rendszermagja többnyire a lemez gyorsítótárazására használja fel. A top(1) kimenetében olvasható Inact, Cache és Buf értékek a lényegében különböző öregedési szintek szerint kategorizált tárazott adatok. A tárazás lényegében arra utal, hogy a rendszernek így nem a lassú elérésű lemezen kell a gyakran elérni kívánt adatok után kutatni, aminek köszönhetően növekszik az összteljesítmény. A top(1) kimenetében tehát Free kategória alacsony értéke alapvetően jót jelent, feltéve, ha nem nagyon kevés.
A szimbolikus linkekhez alapértelmezés szerint nem tartoznak engedélyek, ezért a chmod(1) ilyen esetekben az eredeti állomány engedélyeit változtatja meg. Ezért például, ha adott egy ize nevű állomány, valamint erre egy mize nevű szimbolikus link, akkor a következő parancs mindig működni fog:
% chmod g-w mize
Ennek ellenére az mize engedélyei nem fognak megváltozni.
Ha egy adott könyvtárszerkezetben
elhelyezkedő állományok engedélyeit
akarjuk egyszerre módosítani, akkor a
-R
opció mellett a
-H
vagy -L
opciókat
is meg kell adnunk. Erről részletesebb
információkat a chmod(1) és a
symlink(7) man oldalairól tudhatunk meg.
Figyelem: A chmod(1)
-R
opciója rekurzív működést tesz lehetővé. Óvatosan bánjunk a könyvtárakkal vagy a könyvtárakra mutató szimbolikus linkekkel a chmod(1) használata során. Ha egy szimbolikus link által hivatkozott könyvtár engedélyeit akarjuk megváltoztatni, akkor a chmod(1) parancsnak ne adjunk meg semmilyen paramétert és a nevet zárjuk perjellel (/). Például, ha az ize a mize könyvtárra mutató szimbolikus link, és meg akarjuk változtatni az ize engedélyeit (ami valójában a mize engedélyeit jelenti), akkor valami ilyesmit kellene megadnunk:% chmod 555 ize/A név végén szereplő perjelből a chmod(1) tudni fogja, hogy követnie kell a foo szimbolikus linket és így az általa hivatkozott könyvtár, a mize engedélyeit fogja megváltoztatni.
Igen, a Portgyűjteményben található emulators/doscmd, vagyis egy DOS emulációs program segítségével.
Amennyiben a doscmd önmagában még nem lenne elegendő, egy másik segédprogram, a emulators/pcemu segítségével emulálni tudunk egy 8088-as processzort, valamint a BIOS annyi részét, hogy futtatni tudjunk szöveges DOS alkalmazásokat. A használatához az X Window Systemre is szükségünk lesz.
Érdemes ezenkívül még megpróbálnunk a FreeBSD Portgyűjteményében található emulators/dosbox portot is. Ez az alkalmazás elsősorban a régi DOS-os játékok futtatásához szükséges környezet emulációjára koncentrál, a helyi állományrendszerben található állományok felhasználásával.
Olvassuk el a FreeBSD Dokumentációs Projekt bevezetőjében található Fordítói GYIK-ot.
A FreeBSD.org levelezőrendszere a bejövő levelekre vonatkozóan átvett néhány szigorúbb ellenőrzést a Postfix alkalmazástól, és ezért eldobja azokat a leveleket, amelyek formátuma hibás vagy feltehetően szemét. A leveleink az alábbi okok miatt pattanhatnak vissza:
A levelet olyan név- vagy IP-tartományból küldtük, ahonnan korábban levélszemetet küldtek, ezért feketelistára került.
A FreeBSD levelező szerverei eldobnak minden olyan levelet, amelyek feketelistás tartományokból érkeznek. Ha olyan cégen vagy tartományon keresztül akarunk küldeni, amelyik levélszemetet gyárt vagy továbbít, akkor váltsunk szolgáltatót.
A levél törzse csak HTML kódot tartalmaz.
A leveleinket egyszerű szöveges formátumban küldjük. Állítsuk be a levelező kliensünket erre.
A FreeBSD.org címen üzemelő levelező szerver nem tudta a csatlakozó gép IP-címét szimbolikus névre feloldani.
Az ellenkező irányú névfeloldás sikeressége alapvető követelmény a levelek fogadásához. Gondoskodjunk róla, hogy a levelező szerverünk IP-címével működjön az inverz névfeloldás, Sok otthoni szolgáltatás (DSL, kábel, betárcsázós stb. kapcsolat) erre nem ad lehetőséget. Ilyenkor a leveleinket próbáljuk meg a szolgáltatónk levelező szerverein keresztül küldeni.
Az SMTP protokoll EHLO/HELO részében megadott hálózati név nem oldható fel valós IP-címre.
Egy teljes, feloldható hálózati név elegendhetetlen a levél elfogadásához szükséges SMTP párbeszéd érvényességéhez. Ha nincs hivatalosan bejegyzett hálózati nevünk, akkor a szolgáltató levelező szervereit kell használnunk a levél elküldéséhez.
A küldött üzenet azonosítója (Message ID) végén a localhost szerepel.
Egyes levelező kliensek rossz azonosítónak hoznak létre az üzenetekhez, ezért a rendszer nem hajlandó elfogadni ezeket. Ilyenkor vagy rávesszük valahogy a levelező kliensünket, hogy rendes azonosítókat készítsen, vagy úgy állítjuk be a levéltovábbítónkat, hogy érvényes azonosítókra írja át.
Habár a FreeBSD maga nem nyújt akárki számára hozzáférést a saját szervereihez, mások viszont kínálnak bárki által elérhető UNIX® rendszereket. Ennek költsége és minősége szolgáltatónként változik.
Az Arbornet, Inc, vagy másik nevén M-Net 1983 óta szolgáltat nyílt hozzáférést UNIX típusú rendszerekhez. Egy System III alapokon működő Altos rendszerről a 1991-ben BSD/OS-re váltottak, majd 2000 júliusában aztán FreeBSD-re váltottak. Az M-Net telnet és SSH szolgáltatásokon keresztül is elérhető, és lényegében a FreeBSD alatt elérhető összes programhoz enged egy alapvető hozzáférést. A hálózati hozzáférés azonban csak a tagok és a támogatók számára engedélyezett. Ez egy non-profit szervezet. Az M-Net rendelkezik üzenőfallal (bulletin board system, BBS) és interaktív csevegőrendszerrel is.
A Grex az M-Net szolgáltatásához hasonlóan ugyanúgy kínál üzenőfalat és csevegési lehetőséget. Többségében azonban Sun™ 4M gépeik vannak, amelyen SunOS™ fut.
A SUP mozaikszó mögött a “Software Update Protocol” (“Szoftverfrissítési protokoll”) áll, amelyet fejlesztési fák szinkronban tartására dolgoztak ki a Carnegie-Mellon Egyetemen. Régebben ennek segítségével tartották frissítették magukat a fejlesztői források különböző tükrözései a FreeBSD Projekten belül.
A SUP nem kifejezetten egy sávszélesség-takarékos megoldás, és egy ideje már nyugdíjba vonult. A forrásainkat jelen pillanatban a CVSup használatával tudjuk frissíteni.
Igazából nincs neve, mindenki egyszerűen csak “BSD démonnak” nevezi. Ha mégis hívni szeretnénk valahogy, akkor szólítsuk csak “beastie”-nek, ugyanis a “beastie” kiejtése megegyezik a “BSD” szóéval (“bíeszdi”).
A BSD démonról a saját honlapján tudhatunk meg többet.
Talán. A BSD démon jogait Marshall Kirk McKusick birtokolja. A felhasználás pontos lehetőségeivel kapcsolatban olvassuk el Statement on the Use of the BSD Daemon Figure című írást.
Röviden úgy foglalhatnánk össze,
hogy ízléses stílusban a saját
céljainkra mindaddig nyugodtan
felhasználhatjuk a képet, amíg
megemlítjük az eredeti szerzőt. Ha
kereskedelmi céljaink vannak, akkor írjunk
Kirk McKusick <mckusick@FreeBSD.org>
címére. A pontosabb
részleteket a BSD démon honlapján
olvashatjuk.
EPS és XFig formátumú rajzok a /usr/share/examples/BSD_daemon/ könyvtárban vannak.
16.12. A levelezési listákon szerepeltek ismeretlen kifejezések vagy rövidítések. Hol lehet ezeknek utánanézni?
Olvassuk el a FreeBSD szakkifejezéseinek gyűjteményét.
Erre röviden úgy adhatnánk választ, hogy ezzel igazából nem kell annyira törődnünk. Ha viszont valamivel terjedelmesebben akarunk válaszolni, akkor azt mondhatnánk, hogy azért, mert egy biciklitároló megépítése még nem tántorít el senkit sem a válaszott szín kritizálásától és az átfestésének fontolgatásától. Ez a metafora alapvetően arról szól, hogy nem kell feltétlenül minden apró részletről vitatkoznunk csupán azért, mert jobban értünk hozzá. Sokak tapasztalata szerint ugyanis a változtatásokhoz kapcsolódó megjegyzések által gerjesztett zaj fordítottan arányos az adott változtatás bonyolultságával.
A még hosszabb és teljesebb válasz
eredetileg egy nagyon hosszú és
fárasztó vita eredményeképpen
keletkezett, amikor arról esett szó, hogy a
sleep(1) törtekkel dolgozzon-e vagy sem. Erre
válaszul küldte Poul-Henning Kamp <phk@FreeBSD.org>
az azóta
híressé vált “A
bike shed (any color will do) on greener
grass...” (“(Bármilyen
színű) biciklitároló megfelelne
egy zöldebb gyepen...”) című
levelét. Ebből szeretnénk most
idézni:
“Miről is szól ez a biciklitároló?” — kérdezték tőlem sokan. Ez egy hosszú, vagy még inkább régi történet, amely azonban valójában meglehetősen rövid. C. Northcote Parkinson “Parkinson törvénye” címmel írt egy könyvet az 1960-as évek elején, amelyben elég nagy betekintést adott a vezetés dinamikájába. [a könyv részletes bemutatását most kihagyjuk] A konkrét példában egy biciklitároló szerepel egy atomerőművel szemben, szóval ez is eléggé jól érzékelteti a könyv korát. Parkinson ezen keresztül bemutatja, hogyan kell egy igazgatói tanács elé járulni egy több millió vagy akár milliárd dolláros atomerőmű megépítéséhez, azonban egy egyszerű biciklitároló megépítésekor könnyen véget nem érő vitatkozásba bonyolódhatunk. Parkinson elmagyarázza, mindez azért van, mert egy atomerőmű annyira óriási, drága és bonyolult, hogy az emberek egyszerűen nem értik meg. Ezért nem szólnak semmit és megnyugtatják magukat a feltételezéssel, hogy valaki más korábban már biztosan utánajárt a részleteknek. Richard P. Feynmann is könyveiben rengeteg érdekes és nagyon találó példát ad ezekre Los Alamossal kapcsolatban. Vegyünk ezzel szemben most egy biciklitárolót. Bárki képes egy hétvége alatt összetákolni egy ilyet és még így is marad ideje megnézni a meccset. Ezért nem számít, mennyire jól megfogalmazott, előkészített és logikus is a javaslatunk, valaki biztosan meg fogja ragadni a lehetőséget, hogy az orrunk előtt fitogtassa a képességeit és megmutassa magát: ő bizony itt járt. Dániában ezt mi úgy hívjuk, hogy “otthagyjuk a kezünk nyomát”. Ez mindössze a személyes büszkeségről és tekintélyről szól, vagyis hogy végre elmondhassuk: “Ezt nézd! Én csináltam.” Ez ugyan leginkább a politikusokra jellemző, de alapvetően minden emberben ott él. Gondoljunk csak a friss betonban hagyott lábnyomokra. | ||
--Poul-Henning Kamp <phk@FreeBSD.org> , freebsd-hackers, 1999.
október 2. |
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a következő
címre írhat (angolul): <freebsd-questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése,
kérjük erre a címre írjon: <gabor@FreeBSD.org>.