7.3. A FreeBSD Dokumentációs Projekt .mk állományai

7.3.1.1. Változók

Ha nem állítjuk be a dokumentum Makefile állományában, akkor a DOCFORMAT és a MAINTAINER változók ezen a helyen kapnak értéket.

A PREFIX adja azt a könyvtárat, amelyen belül elérhetőek a dokumentáció előállításához szükséges eszközök. A csomagok és portok átlagos használata esetén ez a /usr/local.

A PRI_LANG adja meg azt a nyelvet és kódolást, amely a dokumentációt olvasó felhasználó számára elsődlegesként leginkább elfogadott. Alapértelmezés szerint ez az amerikai angol.

7.3.1.2. Elágazások

A .if defined(DOC) sorban a Makefile állományokban megadható elágazásokra láthatunk példát. Hasonlóan más programokhoz, a Makefile működését tudjuk meghatározni egy logikai kifejezés igazságértéktől függően. Ebben a kifejezésben a defined függvény, amely megadja, hogy a paramétereként megadott változó definiált-e.

A következő elágazásban, vagyis az .if ${DOCFORMAT} == "docbook" utasításban azt vizsgáljuk meg, hogy a DOCFORMAT változó értéke "docbook" vagy sem. Amennyiben a válasz erre igen (vagyis “igaz”), beemeljük a doc.docbook.mk tartalmát.

Az előbb említett két elágazást rendre az .endif kulcsszóval zárjuk le.

7.3.2.1. Változók

• A SUBDIR tartalmazza azokat az alkönyvtárakat, amelyeket a feldolgozás során be kell járnunk.

• A ROOT_SYMLINKS a dokumentáció főkönyvtárából szimbolikusan linkelendő könyvtárak neveit adja meg, amennyiben az adott nyelv (a PRI_LANG változó szerint) az elsődleges.

• A COMPAT_SYMLINK változót már korábban bemutattuk az alkönyvtári Makefile állományok című szakaszban.

7.3.2.2. Célok és makrók

A függőségi viszonyokat cél: függőség1 függőség2 ... formában írjuk fel, ahol így megmondjuk, hogy a cél létrehozásához először milyen elemeknek kell létezniük. Ezeket nevezzük függőségeknek.

A függőségi viszony megadása alatt lehetőségünk van részletezni a függőségekből a cél előállításához szükséges utasításokat. Ezt akkor kell megtenni, ha a cél és a függőségek közti átalakítást előzőleg még nem definiáltuk, vagy ha az adott esetben az átalakítás eltér a korábbiaktól.

A .USE nevű speciális függőség egy makróval egyenértékű eszköz használatára ad lehetőséget.

_SUBDIRUSE: .USE
.for entry in ${SUBDIR}
	@${ECHO} "===> ${DIRPRFX}${entry}"
	@(cd ${.CURDIR}/${entry} && \
	${MAKE} ${.TARGET:S/realpackage/package/:S/realinstall/install/} DIRPRFX=${DIRPRFX}${entry}/ )
.endfor

A fenti kódrészletben tehát a _SUBDIRUSE most már egy “makró” lesz, amely ha megjelenik a függőségek között, akkor a törzsében megadott parancsokat hajtja végre.

Mi különbözteti meg ezt a makrót a többi céltól? Két lényeges eltérés: először is, a benne megadott utasítások a rá függőségként hivatkozó célhoz társított átalakítást végző utasítások után fognak lefutni, másrészt nem befolyásolja a jelenleg feldolgozás alatt álló cél nevét tároló .TARGET változó értékét.

clean: _SUBDIRUSE
	rm -f ${CLEANFILES}

Ebben a kódrészletben a tehát clean esetében csak az rm -r ${CLEANFILES} parancs lefutása után fog végrehajtódni a _SUBDIRUSE makró tartalma. Ennek hatására a clean megy egyre lentebb és lentebb a könyvtárszerkezetben, miközben törli a előzőleg előállított állományokat.

7.3.2.3. Bővebben a feltételes kifejezésekről

• Az exists egy másik logikai függvény, amellyel lekérdezhetjük, hogy a paramétereként megadott állomány létezik-e.

• Az empty logikai függvény igaz értékű, ha a paramétereként megadott változó értéke üres.

• A target logikai függvény igaz értékű, ha a paraméterként megadott cél még nem létezik.

7.3.2.4. Ciklusszerverzési lehetőségek (.for)

A .for utasítás segítségével adott utasításokat tudunk elvégezni egy változó tartalmaként megadott, szóközökkel határolt elemekre. A ciklus belsejében egy változóból érhetjük el az aktuálisan feldolgozott elemet.

_SUBDIRUSE: .USE
.for entry in ${SUBDIR}
	@${ECHO} "===> ${DIRPRFX}${entry}"
	@(cd ${.CURDIR}/${entry} && \
	${MAKE} ${.TARGET:S/realpackage/package/:S/realinstall/install/} DIRPRFX=${DIRPRFX}${entry}/ )
.endfor

A fenti kódrészletben ha a SUBDIR üres, akkor nem történik semmi. Ha viszont egy vagy több elemet is tartalmaz, akkor a .for és az .endfor között megadott utasítások megismétlődnek minden egyes elem esetén. Ezek értékét a ciklus belsejében rendre a entry változóban veszi fel.