4. Különösen megfontolandók

A legtöbb operációs rendszer meglehetősen kényes abban a tekintetben, hogy hova helyezzük őket a merevlemezen. A Windows® 95-öt és DOS-t az első merevlemez első elsődleges partíciójára kell telepítenünk. Az OS/2® innen nézve kívételnek számít, mivel egyaránt telepíthető az első vagy a második merevlemezre is, tetszőleges elsődleges vagy kiterjesztett partícióra. Ha nem vagyunk benne biztosak, az indítható partíciókat tegyük mindig az 1024. cilinder elé.

Ha a Windows 95-öt egy már meglévő BSD rendszer mellé telepítjük, “tönkre fogja tenni” az MBR-t, és ezért újra kell telepítenünk a korábbi boot managerünket. A Boot Easy-t a FreeBSD telepítő CDROM-jának \TOOLS könyvtárában található, vagy az FTP-n letölthető BOOTINST.EXE segítségével tudjuk visszarakni. Másik lehetőség gyanánt elindíthatjuk a telepítőt is, és megkereshetjük benne a partíciószerkesztőt. Itt jelöljük meg FreeBSD-t tartalmazó partíciót indíthatónak (bootable), majd válasszuk a Boot Managert és nyomjuk le a W-t (mint (W)rite out) a boot manager tényleges MBR-be írásához. Most már újraindíthatjuk a számítógépet és a Boot Easy pedig felismeri a Windows 95-öt mint DOS.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy az OS/2 ugyan képes FAT és HPFS partíciókat olvasni, viszont FFS-t (FreeBSD) és EXT2-t (Linux®) nem! Ehhez hasonlóan a Windows 95 csak FAT és FAT32 partícókat (ld. 2 Szakasz) tud írni és olvasni. A FreeBSD ismeri a legtöbb állományrendszert, de jelenleg nem tud HPFS partíciókat olvasni. A Linux képes HPFS partíciókat olvasni, de nem tudja írni őket. A Linux kernel legújabb (2.x-es) változatai már képesek írni és olvasni a Windows 95 VFAT partícióit (a VFAT az, aminek a segítségével a Windows 95 képes hosszú állományneveket kezelni — egyébként teljesen olyan, mint a FAT). A Linux tehát képes írni és olvasni a legtöbb állományrendszert. Érthető? Remélem!