2. Micsoda? Egy igazi UNIX®?

A BSD operációs rendszerek nem klónok, hanem az AT&T's Research UNIX® operációs rendszer nyílt forráskódú leszármazottai, amely a modern UNIX System V őse. Talán meglepőnek találja, hogy hogyan lehetséges ez, amikor az AT&T soha nem tette nyílt forrásúvá a kódját?

Igaz, hogy az AT&T UNIX nem nyílt forrású és jogi szempontból a BSD határozottan nem UNIX, de az AT&T átvett kódot más projektekből is, különösen a kaliforniai Berkeley egyetemen működő Computer Sciences Research Group (CSRG)-tól. 1976-tól a CSRG szalagokon kiadta a szoftverét, amelynek neve Berkeley Software Distribution, avagy BSD volt.

A BSD kezdeti kiadásai leginkább felhasználói programokból álltak, de a helyzet drámaian megváltozott, amint a CSRG szerződött az Advanced Research Projects Agency-vel (DARPA) a hálózataik ARPANET-re történő aktualizálásával kapcsolatban. Az új protokollok, mint Internet Protokollok voltak ismertek, később mint TCP/IP, a protokollcsalád két legfontosabb protokollja után. A legelső szélesebb körben használt implementáció a 4.2BSD része volt, 1982-ben.

Az 1980-as években számos új munkaállomásokkal foglalkozó cég tűnt fel. Sokuk a UNIX licencelését részesítette előnyben egy saját operációs rendszer fejlesztésével szemben. Különösen a Sun Microsystems licencelte a UNIX-ot és megvalósította a 4.2BSD egy új verzióját, amelyet SunOS™-nak nevezett. Amikor az AT&T jogosulttá vált arra, hogy maguk árusítsák a UNIX-ot kereskedelmi forgalomban, a valamelyest mérföldkőnek számító System III rendszerüket hamarosan a System V követte. A System V kódja nem tartalmazott hálózatkezelést, így minden implementációjukhoz a BSD-ből vettek át szoftvereket, ideértve a TCP/IP szoftvert és egyéb más programokat is, mint például a csh shell és a vi editor. Ezek az eszközök kollektívan a Berkeley Extensions (berkeley-i kiegészítések) néven váltak ismertté.

A BSD szalagok az AT&T tulajdonában lévő kódot is tartalmaztak, így használatuk UNIX source licencet igényelt. 1990-re a CSRG kifogyott a támogatásokból, így be kellett szüntetniük a munkát. A csoport néhány tagja úgy döntött, hogy kiadja a BSD kódját, amely nyílt forráskódú volt az AT&T kód nélkül. Ez végül a Networking Tape 2 kiadással valósult meg, amely általában mint Net/2 ismert. A Net/2 nem volt komplett operációs rendszer, a kernel kódjának kb. 20%-a hiányzott. A CSRG tagok egyike, William F. Jolitz megírta a hiányzó kódrészeket és 1992 elején kiadta a 386BSD rendszert. Ezzel egyidőben a volt CSRG tagok egy másik csoportja létrehozott egy kereskedelmi céget Berkeley Software Design Inc. néven és kiadtak egy béta verziójú operációs rendszert, a BSD/386-ot, amely ugyanarra a kódra épült. Az operációs rendszer neve később BSD/OS-re változott.

A 386BSD soha nem vált stabil rendszerré. Ehelyett két másik projekt nőtt ki belőle 1993-ban: a NetBSD és a FreeBSD. A két projekt akkor vált szét, amikor a 386BSD fejlődését várták: a NetBSD az év elején startolt, a FreeBSD első kiadása pedig csak az év végére készült el. Eközben a kód eléggé más irányba fejlődött ahhoz, hogy könnyen egyesíhessék azt. Ezen kívül a projektek küönböző célokat tűztek ki, ahogyan majd lentebb látni fogjuk. 1996-ban az OpenBSD kivált a NetBSD-ből, 2003-ban pedig a DragonFlyBSD a FreeBSD-ből.