Az asztalon megjelenő különböző effektek igen nagy terhelést rónak a grafikus hardverünkre. Ezért ha nVidia gyártmányú chippel rendelkező kártyánk van, érdemes telepítenünk rendszerünkre a hozzá tartozó zárt forráskódú meghajtó legfrissebb változatát. Ha nem ilyen kártyánk van, de tudjuk, hogy képes lesz megbirkózni ezekkel az effektekkel, akkor nyugodtan lépjük át ezt a szakaszt és folytassuk az xorg.conf állomány beállításával.
Az nVidia meghajtók több különböző verziója található meg a Portgyűjteményben. Leginkább a grafikus kártyánk típusa (és kora) alapján tudjuk eldönteni, hogy közülük melyiket válasszuk:
A legújabb nVidia kártyákat az x11/nvidia-driver port támogatja.
A GeForce 2MX/3/4 sorozatú nVidia kártyákat a meghajtó 96XX sorozata támogatja, amely a x11/nvidia-driver-96xx porton keresztül érhető el.
Az ezeknél is régebbi kártyákat, mint például a GeForce vagy RIVA TNT típusokat, a meghajtó 71XX sorozata támogatja, és x11/nvidia-driver-71xx porton keresztül telepíthetjük.
Az nVidia honlapján megtalálhatjuk, hogy az egyes meghajtók pontosan milyen kártyákat is támogatnak: http://www.nvidia.com/object/IO_32667.html.
Miután kiválasztottuk a kártyánk számára megfelelő meghajtót, onnantól a telepítés ugyanolyan egyszerű, mint akármelyik port esetében.
Megjegyzés: Mielőtt azonban bármit is telepítenénk a portok közül, ne felejtsük el valamilyen módszerrel frissíteni a portfát (például a csup, CVSup vagy a portsnap használatával). A grafikus meghajtók és az asztali effektek ugyanis gyorsan fejlődnek, ezért gyakran frissítik a hozzájuk tartozó portokat.
Például így tudjuk telepíteni a meghajtó legújabb változatát:
# cd /usr/ports/x11/nvidia-driver # make install clean
A meghajtó telepítése során létrejön egy modul a rendszermaghoz, amelyet a rendszer indításakor kell betöltenünk. Ehhez mindössze a következő sort kell elhelyeznünk az /boot/loader.conf állományban:
nvidia_load="YES"
Megjegyzés: Megpróbálkozhatunk azzal is, hogy a kldload nvidia parancs kiadásával a modult közvetlenül a port telepítése után betöltjük a futó rendszermagba, azonban az Xorg legfrissebb változatai esetén gondot okozhat, ha a meghajtót nem a rendszerindítás során töltjük be. Ezért a /boot/loader.conf módosítása után mindenképpen javasoljuk a rendszer újraindítását.
A modul sikeres betöltését követően az xorg.conf állományban mindössze egyetlen sor átírásával engedélyezni tudjuk a zárt forráskódú meghajtó használatát.
Keressük meg az alábbi sort az /etc/X11/xorg.conf állományban:
Driver "nv"
és változtassuk meg erre:
Driver "nvidia"
Indítsuk el a megszokott módon a grafikus felületet és ekkor megjelenik az nVidia logója. Innentől minden a megszokottak szerint működik. Ilyenkor azonban még csak annyit állítottunk be, hogy az Xorg használja az nVidia meghajtóját, és a háromdimenziós asztali effektusok tényleges megjelenítéséhez további beállításokat is el kell végeznünk. Ezekről a következő szakaszokban lesz szó.
Megjegyzés: Habár nem feltétlenül szükségesek, az x11/nvidia-xconfig és x11/nvidia-settings portok telepítését is ajánljuk. Ez előbbivel parancssorból tudjuk elvégezni az /etc/X11/xorg.conf állományhoz tartozó módosításokat, illetve az utóbbival a működő Xorg rendszerünkön belül tudjuk módosítani a képernyő beállításait.
| Előző | Tartalom | Következő |
| A Compiz Fusion telepítése és használata | Az asztali effektek beállítása az xorg.conf állományban |
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a következő
címre írhat (angolul): <freebsd-questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése,
kérjük erre a címre írjon: <gabor@FreeBSD.org>.